A megkeseredettség érzése a házasságban mint túlevést okozó stressztényező

-->

Annyiféleképpen érezhetjük magunkat megrekedten, ahány ember él, de a Yo-Yo diéta szindrómában szenvedők általában többször akadnak el házassági és munkahelyi problémákban.

Megrekedtség érzése a házasságban.

   Jenny 12 éve volt második férjének, Georg-nak a felesége. „Már az esküvőnk előtt tudtam, hogy nem minden tökéletes köztünk – mesélte a harminchat éves ápolónő. – Mégis ragaszkodtam hozzá, abban bíztam, hogy majd megváltoznak a dolgok”.

   Amikor Jenny összefüggésbe hozta boldogtalanságát a férjével, és elmesélte, hogy a férfi mennyire lekicsinyli és sértegeti őt, azt is elmondta, hogy ugyanakkor fél elveszteni a George által nyújtott anyagi biztonságot, ha netán válásra kerülne a sor. Rettegett attól, hogy elveszítené a házukat, és nem tudná eltartani a három gyereket. Bár dolgozott, és volt saját szerény jövedelme, mégis úgy döntött, hogy benne marad a beteg házasságban, mintsem hogy vállalná az elszegényedés kockázatát.

   Sok nő osztozik Jenny problémájában, és tehetetlennek érzik magukat a változáshoz. Ezért a hűtőhöz vagy a konyhaszekrényhez fordulnak, hogy ideiglenesen enyhítsék érzelmi fájdalmaikat.

   Természetesen nem csak a nők érezhetik magukat megrekedtnek egy kiüresedett házasságban. A férfiak is kiveszik ebből a részüket. Sokak élnek meg hasonlót Ray esetéhez:

   Ray, a 40 éves mérnök főiskolai barátnőjét, Gloriát vette el feleségül, rögtön a diploma megszerzése után. Ray különösen odaadó volt Gloriával, és sok energiát fektetett abba, hogy boldoggá tegye – ami a házasság folyamán nem bizonyult egyszerű feladatnak.

   „Nem tudom, mit csinálok rosszul – panaszkodott Ray -, és nem tudom, mit találhatnék még ki, hogy boldoggá tegyem”. Elmondta, hogy havonta több száz dollárt költ Gloria ruhatárára és elegáns vacsorákra. „Igazán mindent megteszek, ami csak eszembe jut, és mindent megveszek Gloriának, amit csak akar. De tehetek bármit, ő sohasem elégedett. Egyfolytában arról panaszkodik, hogy milyen rossz férj vagyok, és mindig több pénzt követel, hogy kielégítsem az igényeit”.

   Ray azt tapasztalta, hogy minél frusztráltabb lett Gloria kielégíthetetlen pénzköltési vágyától, annál gyakrabban fordult az ételhez, hogy enyhítse az érzést, hogy alkalmatlan a férji szerepre. Ray nem akart elválni Gloriától, de nem is volt boldog ebben a kapcsolatban. Tehetetlennek érezte magát. – „Így van ez már húsz éve. Mitől változna meg éppen most”? Ray úgy érezte, megrekedt, csapdába esett, és nincs kiút. Ez az érzés évente plusz öt kilót rakott rá amúgy is túlsúlyos testére.

   A stresszes kényszerevők gyakran évekig bennemaradnak ilyen helyzetekben, mert nem bíznak abban, hogy képesek meghozni a helyes döntést házasságukkal kapcsolatosan. Az ételhez fordulnak, hogy képesek legyenek megbirkózni az ilyen egészségtelen párkapcsolatokban keletkező erőteljes érzelmekkel. Egyik kliensem elmondta, hogy mind a három házasságában hízott tizenöt kilót. „Rájöttem, hogy azért ettem annyit minden házasságomban – a mostaniban is -, mert belül halottnak éreztem magam. Valahogy az ételtől egy időre nem is tűnik olyan szörnyűnek az egész”.

   A feladat tehát helyreállítani a  kapcsolati problémákat.
Forrás:Doreen Virtue

Elfogadom azt az ételt, melyet eszem? (BG)

Vagy tudat alatt működtetem az ellenállást: hiszen már annyi mindent "tudok" arról, hogy

• mit lenne szabad ennem és mit nem,
• mikor és mikor nem,
• mit mivel és mivel nem...

Ez a sok "tudás" leblokkolhatja a fogyasztott étel elfogadását, elősegítheti megrekedését az emésztőrendszerünkben, hiszen tudat alatt leblokkoljuk vagy legalábbis lelassítjuk a megemésztését.

Lehet hogy Évával kezdődött? Megkóstolta az almát  és azonnal bűntudatot kellett éreznie, mert nem lett volna szabad?

Szervezetünk bármit megtud emészteni, a szükségtelent pedig ki tudja választani és üríteni, ha megengedjük neki!

Most úgy döntök, hogy elfogadom az ételemet!
Amit lenyeltem, azt könnyedén meg is tudom emészteni!
Ami szükséges belőle, azt felhasználom, a szükségtelent pedig a lehető legrövidebb időn belül kiválasztom és elengedem. 

BG

További írások itt!

14.Félelem, mint az éhséggel összekeverhető érzelem

   A félelem gyakran vált ki ideges viselkedést, különösen a folyamatos rágcsálást. Hogy levezesse valahogy a felgyülemlett energiáit, Ted azzal töltötte a térdműtétje előtti hetet, hogy mindent felevett a hűtőszekrényből és a spájzból. Rettegett a műtéttől és az altatástól, félt, hogy valami történhet, amíg nincs eszméleténél. Tednek nehezére esett beszélni az érzéseiről, mert nem akart gyengének látszani. Belül azonban félt. Nagyon félt. Úgy tudott együtt élni önmagával az alatt a rettenetesen hosszú hét alatt a műtét előtt, hogy annyit evett, de az ő életében a félelem állandó kísérő volt.
Mióta egyszer megverték és megerőszakolták három évvel ezelőtt, Andrea folyton attól rettegett, hogy ez újra megtörténhet. Egész nap cukrokat majszolt, magokat és kekszeket, bármit, ami kicsi, és könnyen bekapható. A rágás segített egy kicsit az idegességén és félelmén, de húsz kiló súlyfelesleget eredményezett három év alatt.
   A bűntudat, a bizonytalanság és más hizlaló érzelmek forrása a félelem. Bár hatalmas ellenségnek tűnik, valóban több a füstje, mint a lángja.
Doreen Virtue

13.Halogatás, mint az éhséggel összekeverhető érzelem

Az evés rendkívül jó időhúzó tevékenység. Isteni kifogás a kellemetlen tevékenységek elmulasztására. Ellen például, amint elkészült, hogy új állás-interjúra menjen, hirtelen elviselhetetlenül megéhezett. Az evés miatt rendszerint elkésett a találkozókról, és így soha nem kapott állásajánlatot. A gondolat, hogy munkába menjen – hogy esetleg nevetségessé válhat, butának tűnhet, vagy kirúghatják -, rettegéssel töltötte el. Könnyebb volt otthon maradni és enni.
   Előfordult már, hogy arra használtad az evést, hogy halogass valami kellemetlen teendőt:

• Felhívni valakit, vagy megírni azt a bizonyos levelet?
• Hogy elhalassz valami unalmas hétköznapi feladatot?
• Hogy ne kelljen nekiállnod egy bonyolult vagy nehéz kihívásnak?

Ha bármely kérdésre a válaszod igen, akkor már valószínűleg rájöttél, milyen hiábavaló dolog, evéssel halogatni valamit.
   Függetlenül attól, hogy mennyi ételt nyelsz le, a feladat még mindig megoldásra vár. Azzal, hogy eszel, mielőtt nekifognál, csak még rosszabbá teszed a helyzetet. Ettől kövérnek, ápolatlannak, erőtlennek érzed magad, és haragudni fogsz magadra.
Ráadásul még mindig szembe kell nézned azzal a bizonyos feladattal.
Nem lenne értelmesebb gyorsan túl lenni rajta (esetleg kitalálni azt is, hogy hogyan élvezhetnéd), átadni a feladatot valaki másnak, vagy eldönteni magadban, hogy nem is kell minden áron elvégezned?
Doreen Virtue

12.Bánat, mint az éhséggel összekeverhető érzelem

   Kérdezd meg önmagadtól, hogy feldolgozatlan fájdalom húzódik-e meg a hátterben, hogy meglásd, ha veszteségeidre gondolsz, feltörnek-e benned a következő reakciók:

• nehézség, nyomás a mellkasban,
• könnyek gyűlnek a szemedbe,
• azonnal valami másra szeretnél gondolni,
• harag, sértettség, depresszió

   Ha ezek közül bármelyik jelentkezik, akkor valószínűleg még dolgod van valamilyen veszteséged feldolgozásával. Bár nem a legkellemesebb feladat, ilyenkor az segít, ha időt szánsz arra, hogy gondolataidat e fájdalomra összpontosítsd (terápiában, imában vagy naplóírással) – ez kulcsa lehet a túlevés megállításának.
   Az egyik legkiemelkedőbb eset, amivel találkoztam, Sally esete volt. Sally nagyon csinos, zöld szemű, barna hajú lány volt, de a 115 kiló sok volt a 162 cm-es magasságához. Sally több mint 50 kilót hízott, mióta tinédzser korában szemtanúja volt anyja halálának. Sally úgy próbálta kitörölni magából anyja életének utolsó pillanatait, hogy magas zsírtartalmú ételekkel tömte magát.
   A terápia során elolvastuk a leveleket, melyeket valaha az édesanyja írt Sallynek, és egyszerűen hagytuk, hogy sírjon, hogy találkozóink alatt, hétről hétre, elsírassa édesanyja halálát. Amint Sally feldolgozta a veszteségét, a súlyfeleslege egyenletes ütemben eltűnt róla. Mire képes volt úgy elolvasni egy levelet, hogy nem sírt közben, a legtöbb feleslegét leadta, és már nem evett kényszeresen.
Doreen Virtue

11.Üresség, mint az éhséggel összekeverhető érzelem

   Terry mindig hagyta, hogy az élet hozza meg a döntéseket helyette. Egy helyi kereskedelmi iskolába ment rögtön az érettségi után, mert éppen olvasott róla egy hirdetést az újságban. Miután diplomázott, elfogadta az első állásajánlatot, amit kapott. Bár nem igazán szerette a munkáját – sem a lakását -, legalább biztonságot jelentettek neki. Terry számára a biztonság számított igazán. Most, hogy megvolt a biztonsága, miért érezte magát olyan üresnek belül, miért evett rengeteg süteményt, fánkot minden éjjel? Terry úgy érezte, hogy az életének nincs értelme vagy célja.
   Klienseim, akik Terryhez hasonlóan nem érzik életük irányultságát, mind elégedetlenséggel, ürességgel és krónikus aggodalmakkal küzdenek. Ezek az érzések mind abból a forrásból erednek, hogy az ember mélyen érzi, nem tölti be életfeladatát. Hitem szerint mindannyiunkban vannak késztetések, irányultságok, hogy bizonyos dolgokat véghezvigyünk életünkben, amivel tartozunk önmagunknak. Nem biztos, hogy minden esetben sikerrel járunk, de nagyon lényeges, hogy legalább megpróbáljuk. Amíg nem teszünk lépéseket álmaink és céljaink megvalósításáért, addig kényelmetlen, kellemetlen érzés lakik bennünk.
   A cél bármi lehet, az érettségitől a doktori diplomáig, a könyvírástól az önkéntes kórházi munkáig.
Bármi is legyen a te személyes álmod, tegyél érte!
A nagy célokat oszd be kisebb, elérhető célokra, és tegyél meg egy kis lépést ma, hogy közelebb vidd magad ahhoz az élethez, amit élni akarsz.
Boldoggá tesz majd, ha így teszel!
Doreen Virtue

9.Idegesség, aggodalom, mint az éhséggel összekeverhető érzelem

   Robin minden alaklommal túl sokat evett, amikor egy üzlet lezárásához közeledett. Brent azonnal tömni kezdte magába az ételt, amikor egy lányt szeretett volna meghívni randira.

   Heather zacskószám ette a szotyolát félévi és év végi vizsgái miatt.

   Teresa úgy érezte, éhen hal, amikor megtudta, hogy a tévében kell népszerűsítenie cégük új termékcsaládját.

  

Az idegesség és aggodalom a túlevés egy speciális formáját – a csipegetést váltja ki. Ez a fajta evés, álcázza az étel mennyiségét, mert csak egészen kis mennyiséget eszünk meg egyszerre, apró kis falatokat. Mivel azonban ezt folyamatosan tesszük, nagy mennyiséget fogyasztunk el, mielőtt egyáltalán észrevennénk, hogy mi történt. Mintha transzban lenne, a túlevő az ételtől várja a megnyugvást.

   Aki idegességében eszik túl sokat, az ételt relaxálásra használja, ehhez kell alternatív módszereket találni. Mivel az idegességből evés közel áll a stressz miatti evéshez is.

Doreen Virtue

8.Boldogság, mint az éhséggel összekeverhető érzelem

Kelly a „boldog túlevőkhöz tartozott. Egy évig tartó pénzügyi problémák és családi betegségek után felszabadult lett, amikor a dolgok kezdtek végre jól menni körülötte. Két hónapon belül Kelly fizetésemelést kapott, anyja rákbetegsége gyógyulni kezdett, és végre eladta a lakását is. Kelly eksztázisban volt – amíg azon nem kapta magát, hogy a két hónap alatt több mint tíz kilót felszedett. Amikor rájött a rendelőmbe, teljes mértékben képtelen volt étvágyát felügyelni és újonnan meglelt boldogsága nagyon bizonytalan talajra került.
   A „boldog túlevők”, mint Kelly, általában két okból fordulnak az ételhez.
Az első ok, hogy amikor jól mennek a dolgaik, akkor nagyon-nagyon jól érzik magukat, és habzsolni akarják ezt a jó érzést. Mivel az ételt is élvezik, annyit akarnak enni, amennyit csak lehet, hogy feltöltődjenek pozitív érzésekkel. A boldogságot korlátozott forrásnak tekintik, amely hamar elfogy majd, és be kell kebelezni, mielőtt eltűnik. Segít, ha gyakran megerősítik magukat abban, hogy a boldogság határtalan bőségben hozzáférhető, hiszen az öröm a valós, természetes létállapotunk:

*

„Boldogság árad ki lényem középpontjából, örömhullámokkal önti el tudatomat, testemet és lelkemet, és boldogságot hoz mindenkinek, aki lát engem, beszél velem, vagy gondol rám”.

*

   Másodszor, az önbizalom hiányos emberek gyakran úgy érzik, hogy ők nem érdemlik meg a sikert vagy a boldogságot. Amint kezd valami jól alakulni, tudat alatt elszabotálják saját sikereiket. A boldogság is lehet ijesztő ismeretlensége miatt, ha nem sokat volt benne részed. Bár logikátlannak tűnik boldogtalanságra vágyni, vannak, akik nem elégedettek mással, csak a morózus búskomor napokkal. Szinte szükségük van a problémákra vagy krízisekre az életben ahhoz, hogy úgy érezzék, értelme van.
Ha te is a boldog túlevők közé tartozol, fontos, hogy tudd, helyénvaló dolog a boldogság és a siker megtapasztalása! Ismételd el gyakran a következő megerősítést:

*

„A boldogságom az Univerzum ajándéka a számomra, eredendő jogom van a boldogsághoz, és az én örömöm sokak életét gyógyítja”.

*

   Az öröm ráadásul nem fog eltűnni, nem fogják kikapni a kezedből. Lazíts, és engedd el a hiány-tudatot, ami azt súgja, hogy a boldogság korlátozott. És ami a legfontosabb, ne egyél mértéktelenül boldogságod miatt.
Doreen Virtue

7.Féltékenység, mint az éhséggel összekeverhető érzelem

Julia féltékeny volt, ex-barátjára, Bobra, aki egy másik lánnyal járt. Elképzelte, ahogy a pár együtt vacsorázik és táncol elegáns helyeken, és fantáziaképekkel kínozta magát arról, hogy Bob különleges és romantikus ajándékokkal halmozza el új barátnőjét. Bár korábban mást tapasztalt, Julia most mégis biztos volt benne, hogy új barátnőjével ő a tökéletes szerető, valamint abban, hogy az új barátnő csinosabb, vékonyabb, okosabb és szexisebb, mint amilyen ő valaha is lehetne.
   Ez a kényszeres féltékenység Juliát a krémmel töltött csokis kekszek majszolásába hajszolta, egyiket a másik után ette. Pihent és evett, evett és pihent. Az ördögi kör megtöréséhez Juliának szembe kellett néznie a ténnyel, hogy Bob most már valaki mással jár. Lassan belátta azt is, hogy Bob valószínűleg ugyanolyan kevéssé romantikus új barátnőjével, mint amilyen vele volt. És ami a legfontosabb, megtanulta nem ostorozni magát, és nem hasonlítgatni magát másokhoz folyton.
   A hozzám járó „féltékenységből evők” közül sokan hasonlítják önmagukat másokhoz. Ezt én így neveztem el: „ belsőd hasonlítása mások külsejéhez”. Mindig ez történik, amikor olyan embereket látsz, akik boldogabbnak, magabiztosabbnak és összetartóbbnak látszanak, és ezt te azzal hasonlítod össze, ahogyan te magadat érzed belül.
Féltékenységet válthat ki belőled, ha úgy véled, valaki másnak az élete sokkal jobb a tiédnél kívülről nézve, vagy ha boldogabbnak látszik, mint amilyennek te érzed magad. Ne feledd, hogy a külső látszat csalóka lehet, és mások szemében te is úgy tűnhetsz, hogy mindened megvan, ami a boldogsághoz kell.
Doreen Virtue

4.Magány, mint az éhséggel összekeverhető érzelem

Bár Donald egy hatalmas, több száz főt foglalkoztató kórházban dolgozott, nagyon egyedül érezte magát. Mivel úgy érezte, nem bízhat senkiben, alig tárt fel valamit személyes dolgaiból munkatársai előtt. Amikor rátört a magány, az ételhez fordult vigaszért: sütőipari termékek, magok, kesudió, mogyoró, napraforgó mag és mogyoróvajas szendvicsek. Ezek a nagy zsírtartalmú, nehéz ételek mintha kitöltötték volna az űrt Donald életében – néhány pillanatra. A magokban található pirazin az örömérzettel kapcsolatos vegyületeket aktiválja az agyban, és erre Donald rettenetesen vágyott. Minél többet evet, és minél többet hízott, azonban, annál jobban elidegenedett a többiektől. Amikor Donald elkezdte a terápiát, meg volt győződve róla, hogy azért nem szeretik az emberek, mert kövér. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna.Szembe kellett néznie a ténnyel, hogy ő az, aki nem szereti önmagát, és távol tart magától mindenki mást. Az étel és a hízás csak a mögöttes érzelmeket, a magányt, és a szeretet hiányt takaró tünetek. Amint megtanulta szeretni és elfogadni önmagát, és elkezdett bízni másokban, Donaldnak az étvágy is lecsökkent.
Aki azért eszik, hogy magányát enyhítse, akkor is meg kell próbálnia új emberekkel találkozni, ha ez félelmet kelt benne. Ennek egyik legjobb módja, valamilyen szervezett tevékenységhez kapcsolódni, sport vagy bármilyen tanfolyam, esetleg jótékonysági szervezet formájában.
Doreen Virtue

Szeretettel készítsd el az ételedet

 

Függetlenül attól, hogy ma mit fogsz enni, fontos, hogy szeretettel készítsd el. 

Ne csapd csak úgy össze. 

 Ennél jobbat érdemelsz. 

Gondolj az ételre, miközben készíted, gondolj arra, milyen szép látványt nyújt majd, milyen jó illata lesz, és milyen ízletes lesz. 

Határozd el, hogy szeretettel táplálod magad ezzel az étellel. Fordíts egy-két percet arra is, hogy gusztusosan elrendezd egy szép tányérra, és teríts meg magadnak akkor is, ha egyedül eszel.

v

Ma szeretettel készítem el az ételemet!

Shakti Gawain: Ébredés

3.Depresszió, mint az éhséggel összekeverhető érzelem

Amikor az élet felhős és szürke, a legtöbb érzelmi alapon evő szeretné jobban érezni magát. A megoldás számukra legtöbbször az ételt jelenti, depressziójukban az ételhez fordulnak, és általában tejtermékeket kívánnak, jégkrémet (különösen a csokoládésat) vagy sajtféléket.
   A kényszeres evő intuitív módon választ olyan ételeket, melyek enyhítik a depressziót, szinte egy gyógyszerész pontosságával. A tejtermékek hasonló idegi hatást váltanak ki, mint az antidepresszáns gyógyszerek.
A pizzára vagy tortilla chips-re olvasztott sajt képe szinte nap, mint nap bekúszott Katie tudatába, ahogy próbálta kordában tartani a gyerekeit, és végezni a házimunkával is. Sajttal ette napi omlettjét, ebédre és vacsorára is sajtot olvasztott, majdnem fék kiló sajtot tüntetett el naponta. Nem sok időbe tellett rámutatni, hogy Katie esetében a hizlaló érzelem a depresszió. Bizonytalannak, vesztesnek érezte magát, mert kilépett az egyetemről, miután megházasodott, és feladta álmait a színészi karrierről. Egy árucserével foglalkozó férj mellett, aki napi tizenkét órát dolgozott, Katie nem sokkal látta többnek a szerepét az életben, mint egy házvezetőnőét, aki még fizetést sem kap a munkájáért. Mérges volt a férjére, és haragudott a gyerekeire, ugyanakkor bűntudata volt érzései miatt. Ezért magában tartotta, és önmaga ellen fordította haragját. Az eredmény: depresszió és hatalmas étvágy a sajt iránt. Miután Katie többé nem engedte meg magának, hogy áldozat legyen – senki sem kényszerítette arra, hogy feladja karrierjét – újra elkezdett tanulni, és céljain dolgozni. Azzal, hogy szíve vágyai szerint átszervezte az életét, Katie képes volt 15 kilót lefogyni, és reményteljesen nézni a jövőbe.
A depressziónak sok kiváltó oka lehet:

• A harag visszafojtása (mint Katie esetében).
• Veszteség. Munkahely elvesztése, válás, házeladás, betegség, szeretteink halála (háziállataink is beleértve).
• Fizikai kimerültség, alultápláltság. Ez a fajta depresszió azonnal jól reagál a pihenésre és az egészséges étrendre.
• Önmagad ostorozása, valós vagy képzelt negatív tulajdonságaidra való koncentrálás. Próbáld figyelmedet pozitív tulajdonságaidra koncentrálni, és nem feledd, hogy mindenki követ el hibákat. Bocsáss meg magadnak!
• Tehetetlen áldozatnak érzed magad, a jövő reménytelennek tűnik. Nem vagy áldozat, és a jövő annyira lesz fájdalmas vagy örömteli, amilyenné teszed! Te magad teremted saját életed.

Doreen Virtue

1.Harag,mint az éhséggel összekeverhető érzelem

   A harag gyakrabban áll a túlevés hátterében, mint bármilyen más érzelem. A harag, különösen amikor visszafojtjuk, nagyon kellemetlen érzelem, és ezt a kényelmetlen érzetet gyakran összekeverik az éhséggel. Ez az érzet azonban csak a vágy, hogy eltakarjuk, vagy álcázzuk a kényelmetlen érzést – a haragot. A nőknek különösen nehezükre esik a harag felvállalása, a társadalmi nyomás, szülői intelmek (fiatal hölgyek nem szoktak haragudni!), különféle játékszabályok betartása miatt (akkor fogsz előbbre jutni ennél a vállalatnál, ha mosolyogsz, és egyetértesz a vezetőséggel, ahelyett, hogy vitatkoznál!). Ennyi nyomás alatt az emberek gyakran azt kívánják, bárcsak soha ne lennének mérgesek, de ez természetesen lehetetlen kívánság. Az emberek bajba kerülnek, ha nem vesznek tudomást saját haragjukról, vagy úgy tesznek, mintha nem lenne bennük harag, remélve, hogy ha elég sokáig úgy tesznek, mintha nem is létezne, majd elmúlik az egész.
   Az érzelmi alapon evők az étellel akarják elhallgattatni a haragot. Barbara is érzelmi alapon, visszafojtott haragja miatt evett túl sokat. A Yo-Yo diéta szindróma terápia első hónapja alatt Barbara rendszeresen eljött a rendelőmbe, és sírt túlsúlya és túlevése miatt. Meglehetősen nyilvánvaló volt összeszorított ökléből, feszült, éles hangjából, gyors, ideges mozdulataiból jól látszott, hogy a 37 éves fodrásznő nagyon haragos – és ezért eszik túl sokat. Miután meghallgattam a mondanivalóját, valami ilyesmit válaszoltam neki:

• Mit éreztél pontosan, mielőtt megetted a süteményt?
• Nem is tudom – jött a válasz. – Talán, éppen csak egy kicsit feldúlt voltam.
• Talán haragudtál is?
• Nem! Természetesen nem! Miért haragudnék?
• Talán – válaszoltam -, csak tegyük fel, hogy haragudtál. Mire haragudhattál volna?

   Barbara végül bevallotta magának, hogy haragos. Leginkább akkor haragudott, ha gondatlanságot vélt felfedezni másokban – olyan pillanatokban, amikor úgy érezte, áldozattá válik, és nem képes megvédeni magát. Mélységesen haragudott az „elkövetőre” – férje, főnökére vagy az anyjára – de úgy érezte, képtelen kifejezni vagy feloldani haragját. Frusztrációjában süteményeket, fánkokat evett, hogy elterelje figyelmét kényelmetlen érzelmeiről. Végül megtanulta meggyógyítani a harag forrását, az ebben a könyvben bemutatott módszerek segítségével. Több hónap öngyógyító gyakorlat után Barbara már nem evett haragjában.
forrás:Doreen Virtue

Kövesd az intuíciódat! (Érzelmek beazonosítása)

  

Ahányszor feldúlt vagy és éhes, ... ne feledd, hogy boldogságra és egészségre születtél, és az érzelem fájdalom, a kontrollálatlan étvágy annak a jele, hogy életed kibillent az egyensúlyából. Intuíciód vezetni fog a legjobb úton, hogy visszaállítsd az egyensúlyt, hogy visszatérjen a lelki békéd, és normalizálódjon az étvágyad. Amikor ezt érzed: „Nem bírom tovább! Ennem kell!” vagy: „Éhen halok, ki vagyok merülve, és ki vagyok üresedve” – akkor állj meg, menj egy nyugodt helyre, ahol képes vagy meghallani belső hangodat.
   Sok érzelmi indíttatásból evő nem vesz tudomást intuíciójáról, mert nem hisz abban, hogy elég erős a változások véghezviteléhez. Attól fél, hogy ha követi a belső hangot, és megváltoztatja munkahelyét vagy szerelmi életét, akkor elviselhetetlen érzelmi terhekkel kell szembenéznie. Ez a félelem érthető, hiszen ilyen érzelmi fájdalom kísérte sok múltbeli tevékenységét. Könnyebb a status quo-ban maradni, gondolja, és tudomást sem venni az intuitív sürgetésről, hogy változtasson az életén.
   Az érzelmi indíttatásból evők gyakran évek óta felhalmozódott sértettséget és haragot hordoznak magukban, amely eldugaszolja intuitív hangjukat. A megbocsátás gyakorlat segítségével visszaállíthatod intuíciód teljes hatalmát és erejét. John Randolph Price munkájára alapozva következzen egy módszer, amit minden érzelmi okokból túlevő páciensemnek előírok:
   Menj egy olyan szobába, ahol egyedül lehetsz, és nem fognak megzavarni. (Tegyél ki, egy ne zavarjanak táblát az ajtóra, és kapcsold ki a telefont). Adj magadnak legalább egy órát. Írd le egy papírra minden olyan ember vagy állat nevét (élő, vagy eltávozott, személyes ismeretség, vagy számodra ismeretlen), aki valaha irritált, vagy dühbe hozott téged. Kezd azzal a névvel, aki először eszedbe jut, és haladj tovább. Valószínűleg olyan emberek nevei is eszedbe fognak jutni, akikre évek óta nem gondoltál. Ha nem jut eszedbe a nevük, csak a személyiségük, akkor írj le róluk egy jellemző mondatot (pl.: a szőke hajú vezető szurkoló a kilencedikből). A legtöbb embernek nagyon hosszú a listája, és a saját nevük valahol a lista elején szerepel.
   Ezután mond el ezt a mondatot minden személynek egyenként (gondolatban vagy hangosan):

„Teljes mértékben megbocsátok neked, és most felszabadítalak abban a szeretetben, mely mindkettőnk legmélyebb igazsága. Kapcsolatunknak csak gyógyult szereteten alapuló aspektusát őrzöm meg magamban. Kérem, hogy hibáink minden hatása törlődjön és felejtődjön el mindörökre”.

   Ne feledd, hogy csak a személynek kell megbocsátanod, nem feltétlenül a tetteiket (melyek csak az ego hamis illúziói, bármilyen fájdalmasak is voltak). A megbocsátás bármi másnál nagyobb megkönnyebbülést hoz testednek és lelkednek egyaránt.
   A gyakorlat elvégzése utáni napokban álmodni vagy találkozni fogsz olyan emberekkel, akik emlékeztetnek a listádon szereplőkre. Ez nem véletlen egybeesés, hanem a szellem módszere, mellyel megmutatja, kivel szemben maradt még benned neheztelés. Ahogy megkapod ezeket az emlékeztetőket, mondd el újra a fenti mondatokat, vagy imában kérj spirituális segítséget, hogy képes legyél teljes mértékben megbocsátani. Minél jobban megbocsátasz, annál hangosabb lesz intuíciód hangja, és az evés ellenállhatatlan kényszere csökkeni fog, vagy meg is szűnik.
   Intuíciód átvezet minden látszólagos problémádon. Meg tudod különböztetni az ego és az intuíció hangját, hiszen az intuíció nyugodt és szeretetteljes, az ego viszont sértő és aggodalmas. Intuíciód üzenheti pl.: „Azt hiszem, javamra válna, ha beiratkoznék jógázni. Tudom milyen értékes dolog a belső csendben megpihenni, úgyhogy fel is hívom a legközelebbi helyet, ahová beiratkozhatok.”
   Az ego ugyanerről a témáról ilyesmit mondana: „Kinek van ideje a relaxálásra? Ha nem teszem a dolgomat, akkor szörnyűségek fognak történni a házasságomban és a munkahelyemen. Különben sem akarom, hogy Tom azt higgye, hogy nem érek semmit, és biztosan ezt gondolná, ha valami olyan önző dologgal foglalkoznék, mint a jóga. Annyira kritikus, és annyira nem spirituális, soha nem értené meg, hogy miért veszek el időt a családtól, hogy magammal törődjek!”
   Az egón alapuló döntések ritkán vezetnek pozitív eredményre. Hogyan viselkedik Tom, ha az a véleményed róla, hogy folyton kritizál, és nem spirituális ember? Hogyan érzed magad, ha mindig résen kell lenned, hogy honnan érnek támadások? Az ítélkezés és sértettség, amit az ego hordoz magában másokkal szemben, mindig visszahull ránk, mint érzelmi fájdalom. Ha azonban az intuíció hangját követed, szeretetteljesen fogsz viselkedni magaddal és másokkal is. Ha a többiek igazi, szerető és spirituális énjére koncentrálsz, azzal előhívod ezt az igazi lényeget, mely kiragyog belőlük. Így az életed harmonikus lesz, és nem teremtesz olyan helyzeteket, amelyek az érzelmi evéshez vezetnek.
   Többé nem tömöd be intuíciód hangját étellel! Elkötelezted magad étvágyad és súlyod rendbe hozása mellett, ezért ma félelem nélkül szembenézel belső vezetőd üzenetével. Látni fogod, hogy intuíciód értelmes dolgokat üzen, és olyan lépésekhez irányít, melyek végül valóra váltják álmaidat karrieredről, szerelmi életedről és egészségi állapotodról. Minél inkább követed az intuíciódat, annál jobbá válik az életed, önbizalmad nő, és az éhséged csökken.
Doreen Virtue

Cukor és szénhidrát

  

"Egyes kényszeres rohamoktól szenvedő embereket egyáltalán nem vonz a csokoládé, annál inkább más cukros édességek. Számukra a cukorkák, kekszek, fánkok, jégkrémek, torták, sütik és édes üdítők olyan csáberővel rendelkeznek, hogy nehezen vagy egyáltalán nem képesek ellenállni elfogyasztásuknak, így számukra ezek egyike válik kényszeresen fogyasztott étellé.
   Egyik kliensem, Sylvia, gyengéje a fánk volt. Minden reggel megállt a fánkosnál, azzal a kifogással, hogy vesz két tucattal a munkatársainak, de mindig ő ette meg a felét, vagy még többet. Sylviának szembe kellett néznie a ténnyel, hogy valójában önmagának veszi a fánkokat, nem a munkatársainak.
   A cukor nagy adag adrenalinnal látja el a testet, és eufórikus érzéseket, magas energiaszintet vált ki. A szárnyalás hamar véget ér azonban, és hirtelen zuhanásba fordul érzelmi és energetikai szinten egyaránt. Ekkor újra kezdődik a vágy, de már még több cukor után.
   Az édes desszertek egy másik összetevője a szénhidrát, ami szintén hangulatmódosító anyag. A szénhidrátok az agyban aktiválnak egy szerotonin nevű vegyületet, amely nyugtató hatású, és csökkenti a depressziót. Egyes emberek érzékenyebbek a szénhidrátok által kivált szerotoninra, mint mások.
   Egy tanulmány szerint ugyanakkora adag szénhidrát egyes embereket idegessé tesz, míg másokat megnyugtat. A cukros desszertek, torták, kekszek és sütemények általában több szénhidrátot tartalmaznak, mint a csokoládés ételek.
   Kémiai adottságaidtól függ, hogyan reagálsz a szénhidrátokra. Mivel a nap különböző szakaszaiban mindenkinél más és más az agy kémiai összetétele, ahogy hangulati választásaik is különböznek – vannak, akik a nyugalmat szeretik, míg mások energikusak szeretnek lenni -, érthető, hogy mindenki másik ételre kattan rá.
   Ez csak egy magyarázat arra, miért szereted a cukros ételeket."
Doreen Virtue